Most, hogy csak úgy záporoznak a 3D-s filmek a mozikba és megjelentek a 3D-s tévék is a piacon eljött az ideje, hogy leírjam gondolataimat ezzel kapcsolatban.

Nekem a 3D úgy, mint sokaknak az Avatarral lépett be az életembe. Izgatottan és kíváncsian vártam a filmet és, hogy milyen látvány tárul majd elém. Azt kell mondjam a, hogy szép, szép, de nekem azért nem szállt el az agyam tőle, pedig az Avatar nem egy „bóvli” 3D, mert a térhatást nem egy utólagos konvertálással készítették, hanem valóban 2 objektíves kamerákkal. (Itt gyorsan megjegyezném, hogy számomra úgy tűnt, hogy az Avatar előtti animációs filmelőzetesben több volt a 3D-s effekt, mint magában az Avatarban, nézőtérre benyúló macskafej stb stb.) Nah már most, ha nekem egy ilyen igazi 3D-s film sem okozott vizuális orgiát akkor egy utólagosan „háromdésített” film pláne nem fog.

A 3D tévéktől aztán meg pláne nem vagyok elszállva, mert nem fizetek azért (ha persze gazdag lennék biztos lenne 1), hogy szemüvegben üljek a tévé előtt. Más lenne a helyzet, ha tényleg ott járna a technika, hogy már szemüveg sem kellene, akkor esetleg megpróbálkoznék huzamosabb ideig használni egy 3D tévét, de lehet, hogy egy idő után akkor is visszasírnám a 2D-s korszakot, de ezt már csak akkor fogom megtudni, ha lesz szemüveg nélkül is élvezhető képet nyújtó 3D-s tévém.

Talán egyszer adok még egy esélyt a 3D-nek, de, ha meg nézek egy ilyen filmet az biztos, hogy nem élőszereplős lesz, hanem valamilyen animációs film.