Már régebben is megfordult a fejemben, hogy én egy „tömeggyilkos” vagyok, mikor egy tucat hangyára léptem akarva vagy akaratlanul, de most megint ez motoszkál bennem csak épp most egy másik fajt írtok, de kegyetlenül és hozzáteszem most akarva.

Ugyanis most annyi a szúnyog, hogy csak na, még hasonlatot sem tudok velük kapcsolatban mondani.
Nem mondhatnám, hogy a véremet szívnák, mert nem. Néha-néha megkóstolnak, de azért mégsem nézek ki úgy, mint a táborozó „dalmatagyerekek”, tiszta pötty mind. Szóval nem bántanak igazán, de mégis idegesítenek. És, hogy mivel? – kérdezhetnétek, de biztos tudjátok – hát a megérdemelt pihenés közbeni zümmögéssel. Annyira utálom, hogy az valami hihetetlen. Komolyan mondom, úgy nézek ki alvás előtt az ágyban, mint egy gyorsúszó, kapálózok össze-vissza. Mikor ezt végleg megelégeltem, akkor előkerestem azt a négy betűs terméket, ami R-el kezdődik és aid-el végződik és megkínáltam vele a kedves vérszopókat. Mondanom sem kell, ahogy mély szippantást vettek a raid-es levegőből rögtön nem volt kedvük zümmögni, inkább Besenyei Pétert meghazudtoló módon dugóhúzó manőverbe kezdtek és szépen landoltak a padlón.

Nem is tudom hányat végeztem már ki ily módon, de biztos nem keveset, és az is biztos, hogy még nincs vége a „mészárlásnak”.

Most épp azon vagyok, hogy beszerezzek egy elektromos szúnyogriasztót és akkor már nem kell kinyírnom őket – titkon sajnálom, mivel így nem lesz belőlük kevesebb – és nem is kell szagolnom az amúgy kellemetlen szagú raid-et, ha meg lesz a riasztó.
 

!!!LE AZ ALATTOMOS VÉRSZOPÓKKAL!!!